Mi az egészséges önértékelést és önbecsülést megalapozó háttér? A következő 6 pont bemutatja, hogyan alapozhatjuk meg gyermekünk önértékelését.
1. A legtöbb, amit egy gyereknek adhatunk, hogy szeretünk élni, és ezt az életszeretetet adjuk át neki.
Ha megtanulja, hogy az életet érdemes élni, hogy az szerethető, az megalapozza az egészséges önértékelést és önbecsülést. Átveszi az életszeretetet. A játékosság nagyon fontos szerepet játszik ebben.
2. Az egészséges önbecsülés, önértékelés háttére, hogy a szüleink elfogadják önmagukat.
Nem csak minket, magukat. Magyarországon 90% fölött van a testükkel elégedetlen nők aránya, és ez egyáltalán nem életkorfüggő. Önmagam elfogadása ott kezdődik, hogy elfogadom a testemet.
Emlékszem, édesanyám micsoda zavarban volt, amikor serdülőkor felé jártam, és azt mondta: “Feri, kérdeznék egy nehezet. Nem akarnád a füledet hátravarratni? Most, hogy a serdülőkor hajnalán állsz, rád pirkad a szerelem, nem akarod növelni az esélyeidet?” Ekkor egy felszabadító érzés kerített hatalmába, hogy ez mégiscsak az én fülem.
Elmesélem nektek, hogy az elálló fül miért nehéz viselet. Betereli a levegőt a hallójáratba. Akinek rendesen áll a füle, a levegő zöme elmegy, és csak hallod, hogy süvít. Én azonban fülgyulladást kapok minden télen. Sapka nélkül nem tudok elmenni kirándulni. De az enyém.
Test, életút, örökségeink, tehetségeink, tehetetlenségeink, szüleink, kudarcaink. Az önelfogadásban ez mind benne van.
3. A szüleink általi, feltétel nélküli elfogadás.
4. Világnézet átadása.
Virginia Satír mondja, hogy létezik az én, a te és a kontextus. Fontos, hogy egy gyerek képes legyen felfogni azt a kontextust, amiben van, a világnézetet, ahogyan látjuk a világot. Nagyon leszűkítettük a gondolatainkat arra, hogy én és te. Mintha csak ez az összefüggés létezne. Pedig minimum azt az összefüggést kellene nézni, hogy én, te, ők.
Nagyon sok ember olyan örökséget kap, hogy a családban mindenki rendben van, mi rendben vagyunk, de a kívülálló személyek nem. A család az egyetlen biztonságos hely, a külvilág fenyegető. A családban oltalom alatt vagy, itt szeretnek téged, de ha kimész, ott élet-halál harc folyik. Ezért meghatározó egy olyan világnézet közvetítése, ami nem csak az énről és a teről szól pozitívan, hanem arról a kontextusról is, amiben az én meg a te létezik. Ennek az összefüggésnek az átadása nagyon fontos, különben rettenetesen megterheljük magunkat.
Az egységes, élhető, pozitív világnézet átadása összefüggésben van az úgynevezett hivatásszemélyiséggel. Azt mondja a lélektan, hogy nem minden ember személyisége alkalmas arra, hogy hivatásszerűen éljen. Hogy valaki a világ és mások felé pozitívan, szeretetteljesen viszonyuljon, és ebbe képes legyen szabadon energiát fektetni. Úgy tudjon áldozatokat hozni, hogy közben magát nem tartja áldozatnak. Arra, hogy valaki képes-e így, hivatásszerűen élni az életét, döntő eleme, hogy a szülők mit közvetítettek a világról.
A ma embere a toleranciát sok esetben az elkötelezettség hiányával teszi egyenlővé. Azonban ez valójában közömbösség, nem tolerancia. Az, hogy mindenki csinálhat, amit akar, nem azonos a világ pozitív szemléletével és a különbségek mély elfogadásával. Egyszerűen nincs elkötelezettség a világ felé.
A szentháromság egy nagy titok. Egy teológust szeretnék idézni, aki azon elmélkedett, hogy mi az alapja annak, hogy Isten szentháromság, nem szent kettősség. Miért vannak hárman? Azért, mert két ember egymás iránti szeretetének része, hogy együtt szeretnek másokat.
Nem tudok teljesen szeretni egy másik embert, ha nem éljük át azt, hogy együtt szeretünk egy harmadikat. Ezt gyönyörű gondolatnak tartom. Ha azt mondjuk, hogy Isten a szeretet, akkor abban a szeretet nem csak egymás felé, hanem közösen egy harmadik felé is irányul. Ezért Isten háromság kell hogy legyen.
Albert Schweitzert megkérdezte egy újságíró: „Kedves doktor úr! Összefoglalná egy mondatban a hitét?” Az orvos a betegeire mutatott, és azt mondta: „Én már összefoglaltam a hitem.”
5. Kielégítő, interperszonális kapcsolatok.
Önmagam lehetek a veled való kapcsolatban, meghittségben. Félelem nélkül kifejezhetem az érzéseim, szükségleteim, élményeim, nem kell állandóan igazodni, megfelelni.
Ez a diákmise milyen szorongató dolog tud lenni! Van egy kislány, aki állandóan azt kutatja, hogy milyen választ várok. Pedig én azt szeretném, hogy beinduljon a fantáziájuk, egy kicsit elfelejtsék, hogy ki vagyok én, hogy mondhassák, amit gondolnak. Ez a szomorú arcú kislány görcsösen ül, hogy kitalálja, mit gondolok én jó válasznak.
Próbálok értelmes kérdéseket feltenni, például, hogy mivel töltenék az Élők napját. A legtöbb gyerek válasza, hogy játszanának, énekelnének, nagyokat ennének. Ez a kislány mit mond? Gyónnék. Milyen szorongás lehet egy ilyen gyerekben, hogy 9 évesen el van vágva a legelemibb normális gondolataitól. Milyen érdekes és szomorú ez!
6. Tapasztalatból kiemelkedő kompetencia tudat.
Ez nem azt takarja, hogy megdicsérjük a gyereket akkor is, ha nem volt túl ügyes. Ő pontosan tudja, hogy ha valamit nem csinált jól. Ezer más dologért meg lehet dicsérni, erősítgetni, szeretgetni, támogatni. Hogy képes legyen felfogni, elérheti a céljait, a nehézségeivel meg tud küzdeni.