A kommunikációs üzenet mindössze 7-8%-a a verbális rész: vannak benne metakommunikatív jelzések és üzenetek. Ezért nem mindegy, hogy amikor beszélek, milyen érzettel, szemléletmóddal vagyok, milyen mély meggyőződések élnek bennem rólad. Ezek a kommunikáció meta szintjén ugyanúgy átmennek, mint az, hogy most ezt mondtam, vagy azt. Azt, ahogyan a testtartásom árulkodik arról, hogy most figyelek-e rád, vagy nem, rögtön levesszük. A pozitív kommunikációról pár elem.
1. Ki tudom fejezni az érzéseimet és az érzelmeimet nem sértő és bántó módon.
Örülök, hogy nagyon sok bölcs pszichológiakönyv megtanított arra, hogy az érzéseinket és az érzelmeinket fejezzük ki. A pozitív kommunikáció első mondata így hangzik: ki tudom fejezni az érzéseimet és az érzelmeimet, de ezeket sosem teszem sértő vagy bántó módon. Lehet dühöngeni, de nem mindegy, hogy. Nagyon sokan, mikor kifejezik az érzéseiket, valójában sértegetik a társukat.
2. Egyenes és nyílt megnyilatkozásaim vannak.
Akkor is, ha rosszul esik, még nekem is. Legalább annyi ember azért nem beszél nyíltan és egyenesen, mert neki esik rosszul, fél tőle, aggódik, szomorú lesz és rossz embernek érzi magát. Egyáltalán nem csak a másikat féltjük tőle, magunkat is. Tehát a második így szól, hogy egyenesen és nyíltan nyilatkozom meg.
3. Mások érzelmi állapotának megértésére törekszem.
Vagy tudok valakivel együttérző lenni, vagy nem, de arra törekedhetek, hogy próbáljam megérteni, hogy milyen érzések lehetnek benne. Abból, amit látok, megérthetem, hogy te például félsz. Ezt még akkor is megtehetem, ha nem vagyok veled együttérző.
A pozitív kommunikáció eleme, ha az érzésre tudok válaszolni. Nem a szavakra, hanem az érzésre és a lelkiállapotra adok visszajelzést. Ez 97%-ban nagyon jól jön. Érzésre válaszolni, ki nem mondott, de kifejezett tartalmakra reagálni: de nagy dolog, hogy ezek segítenek bennünket.
4. A pozitív érzelmek kifejezése a másikra vonatkozóan.
Lehet szóban vagy szavak nélkül. Gesztusokban kifejezem, hogy örülök neked, de jó, boldog vagyok veled. A pozitív érzéseimet kifejezem a létezésedre vonatkozóan. Ezt szeretem legjobban, hogy egyszerűen csak ott vagyunk, esik az eső, fúj a szél, hideg van, és én odabújok hozzád, és azt mondom: „De jó, hogy vagy! Hát de jó az élet így!” Pozitív érzéseink nem csak akkor fejezhetők ki, ha éppen ebben a pillanatban adtál nekem valamit, vagy mondtál egy szépet. A létezésedre is reagálhatok így.
Ez azt jelenti, hogy kifogyhatatlan lehetőségeink vannak a másikra vonatkozó pozitív érzések kifejezésére. Ha tudok örülni annak, hogy te vagy, az mindig mélyen hat. Mikor egymásnak olyat mondunk, hogy nagyon köszönöm, hogy vagy. Alig tudom elképzelni, hogy ennél mélyebbet lehessen mondani.
5. A humor.
A humor az egyik nagyon fontos pozitív kommunikációs elem. Nem egyenlő a másik cikizésével, bántásával. Nagyon sok férfi azt gondolja, mikor beszól a feleségének, az humoros, mert egy barátja nevet rajta, aki szintén be szokott szólni a feleségének. Óriási különbség van aközött, hogy a károdra nevetek, vagy veled együtt nevetek. De nagy dolog az, mikor együtt tudunk nevetni a nyomorunkon! Nagyon fölszabadító lehet.
Egyszer egy pszichoterapeutától hallottam ezt. Ha egy klienssel, aki rettenetes kríziséről, fájdalmáról beszél, van egy áldott pillanat, és tudunk együtt nevetni, az rengeteget számít. Nem kinevetem őt, hanem valahogy együtt tudunk nevetni ezen a nyomorúságon. Milyen gyógyító, fölszabadító ereje lehet ennek! A hátterében pedig az az áldásos hatása van, hogy meglátom valamelyest, hogy van élet a krízisen kívül. Ha krízisben vagyok, nem látok ki belőle, s a nevetés egyszer csak fölé emel valaminek.