Ha valaki hiánymotivált, akkor minden áron a cél elérésére törekszik. Aki növekedésmotivált, nem kívánja mindenáron elérni a céljait, hanem egyszerűen csak halad az úton.
A hiánymotivált csak azokért a célokért tud küzdeni, mely eredményét gyorsan megkapja, vagy legalábbis van erre esélye.
Nagyon szeret érzelmi gyümölcsöket gyorsan beszerezni, és ezekkel degeszre enni a hasát. Már majdnem kipukkad tőle, s nem veszi észre, hogy az éhsége nem a gyomrából jön, hanem a múltjából.
Ezért az illető már olyan önző, hogy majdnem belehal. De még mindig éhesnek érzi magát. Érdekes, hogy egy hiánymotiváltnál, mikor megvan a kielégülés, abban a pillanatban motiválatlan lesz.
Amikor valaki növekedésmotivált, megy az úton, és ha eléri menet közben a céljait, még motiváltabb lesz. Ha valaki értékes ember akar lenni, és menet közben sikerül egy-egy értéket létrehoznia, óriási örömmel tölti el, és még nagyobb vállalkozásba tud kezdeni.
Ha hiánymotivált vagyok, megszerzem, amit akarok, és ha megszereztem, magam sem tudom, hogy miért akartam annyira.
Az igaz az utat választja. A cselekvés az út, mely céllá tud válni, és élvezetet jelent. Azok akarnak gyorsan az örök élettel találkozni, akik még a földivel sem tudtak mit kezdeni.
Milyen öröme van az egyik embernek és milyen a másiknak? Itt egy mechanizmust szeretnék leírni. A hiánypótlás öröme. Jön a vágy, beteljesedés, megkönnyebbülés, feszültségoldódás, múlékonyság.
Ha bőség-növekedésmotivált, akkor ahogy az illető megy az úton, közben könnyed tud maradni. Amikor eléri ezeket a célokat, ahogy pusztán csak az úton jár, aközben van egy maradandóság élménye. Erre vonatkozhat többek közt Jézusnak a mondata: Akinek van, annak még adnak, akinek nincs, attól azt is elveszik, amiről azt gondolta, hogy az övé.
Maslow éppenséggel kibontja Jézusnak ezt a mondatát. A hiánymotivált ember állandóan úgy él, hogy neki nincs, s az a tapasztalata, hogy még azt is állandóan elveszik – vagy legalábbis fenyegetik -, amiről azt gondolta, hogy van neki.
Ismeritek a történetet, mikor az apukának van egy optimista meg egy pesszimista gyereke, s karácsonyra készülődnek? Azt gondolja az apuka, hogy a pesszimista gyereknek jó lenne, ha egy kicsit optimistább lenne, ezért vesz neki 25 drága ajándékot.
Az optimista gyerekkel kapcsolatban meg egy picit aggódik: Ez a gyerek mindennek tud örülni, legyen legalább annyira neurotikus, mint a szülei! Ezért azt gondolja, hogy nem árt neki, ha átél egy-egy kisebb krízist karácsonykor.
A pesszimista, hiánymotivált kisfiú kibontja az ajándékokat, mind a huszonötöt. Amikor kibontotta a huszonötödiket, feszülten néz körbe a fenyőfa alatt: Hol van a huszonhatodik?
Az apuka pedig a fejlődésmotivált gyerekkel a következőt teszi. Egyetlen doboz vár rá a karácsonyfa alatt. A gyerek kibontja, és mi van benne? Lócitrom. Erre a növekedésmotivált kisfiúnak fölcsillan a szeme.
Az apuka ízzé-porrá zúzódik, és dühösen megkérdezi tőle: Azt mondd meg, hogy ezen mi örülni való van? Mire ez a növekedésmotivált kis pötty azt mondja: Apa, ahol lócitrom van, ott lónak is kell lennie.
Elgondolkodtató.
A hiánymotivált ember a hiányai miatt igazából sosem éri el azt, amit szeretne, mert a hiányok ott maradnak. Egy-két hiányból ki tudunk gyógyulni. Ezek szép pillanatok. Az élet kedves ajándékai.
A növekedésmotivált ember furcsa módon elérhetetlen célokat is kitűz. Nem zavarja őt, mert tudja, hogy úgyis csak úton kell lenni – amit viszont képes megtenni -, és az úton is egy csomó jó dolog történik vele. Például lócitromba lép, és az is egy nagy boldogság. Ezért bátran kitűz elérhetetlen célokat és nem maximalista.
Részlet Pálferi 2005. 12. 20-ai előadásából.