Egyik nap beszélgettem gyerekekkel. Azt kérdeztem tőlük, hogy: “Szerintetek mikor tudtok a leggyorsabban futni? Mi kell ahhoz, hogy ebben a pillanatban, ahogy most vagytok a leggyorsabban fussatok?” Az egyik gyermek azt mondta, hogy szerinte akkor, ha üldözné egy oroszlán. Gyorsan kitalálták, én is valami ilyesmire gondoltam.
Ha elvontan fogalmazunk, akkor azt mondhatnánk, hogy minél tisztább a cél, annál gyorsabban tudunk futni. Ha az életben maradás a cél, akkor ez nagyon ösztönzően hat a teljesítményünkre. Ez látszólag nagyon primitív, de ha kivetítjük az életünkre, nagyon fontos következtetéseket vonhatunk le.
Sok ember segítségért fordul szakemberekhez és azt mondják, hogy minden jól volna, rendben lenne, csak gyönge az akaraterőm. Mi itt ragadhatjuk torkon ezt a dolgot. Persze, hogy gyönge az ember akaratereje, ha nincsenek előtte olyan célok, amelyek elég egyértelműen kijelölik, mit kellene csinálnia.
Nem az akaraterővel van baj, hanem azzal, hogy nincs cél. Ha van cél, tudsz futni is.
Múltkor beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy vannak olyan napjai, hogy fel sem bír kelni, teljesen tehetetlenül van otthon, szinte alig eszik. Azt kérdeztem tőle, hogy tudna-e egy olyan helyzetet mondani, amikor egy ilyen párnapos dologból kikerül.
Azt mondta: “Múltkor is volt egy ilyen, felhívott egy barátom és megkért, hogy segítsek neki. Erre felöltöztem, elmentem, és majdnem egy egész napot végigdolgoztam úgy, hogy előtte fel sem bírtam kelni.” Egyszerűen a szeme elé került egy olyan cél, amiért érdemes volt felkelnie. Elég lehetetlen ilyen állapotban kikelni az ágyból csak azért mert párszor elmondom magamnak, hogy “Kelj föl”.
A szabadság nagyon nagy terhet ró ránk. Rengeteg jó célunk lehet, és kívülről senki sem mondja meg nekünk, hogy melyiket kellene választanunk.
Nagyon sok ember azért tehetetlen, mert nem választ az általa jó és megfelelő célok között. Ez rögtön elénk hozza az önismeret kérdését.
Néha azért válunk tehetetlenné, mert két, adott esetben egymásnak ellentmondó cél közül nem választunk, de mind a kettőbe belefektetjük az energiáinkat. Vagy kifulladunk, vagy ezek elkezdenek ütközni egymással, és valahogyan mind a kettő kezd értéktelenné válni. Néha választanunk kell a célok közül.