A sportpszichológia sokat beszél arról, hogy nem egyszer előfordul, hogy valaki rendre tehetsége alatt teljesít.
Minden edző rémálma, mikor olyan tanítványa van, aki az edzésen odaáll, egyéni csúcsokat ér el – a versenyen meg tíz centivel kevesebb, húsz másodperccel gyöngébb. Egyszerűen nem képes a versenyen kihozni a maximumot magából.
Vannak a versenyző alkatok. Ő nem is tud olyan gyorsan futni, csak az óra mutatja, hogy mégis megcsinálta. Nem lehet tudni hogy, de megcsinálta.
Nagyon fontos, hogy mi van legbelül a versenyzőben.
Tudjátok, mindannyian folytatunk egy belső párbeszédet. Ezt nem egyszer „kihangosítjuk”: “Hülye vagyok. Béna vagyok. Szerencsétlen vagyok. Nem fog sikerülni.”
Egy sportolótól kérdezte a sportpszichológus, hogy szerinte milyen belső párbeszédet folytat magával meccs közben? Azt válaszolta, hogy ő ilyet nem szokott. Szerinte semmi negatív nincs benne közben.
Majd 100 kupakot adtak neki, és azt kérték tőle, hogy a sporttevékenysége során reflektáljon a belső párbeszédre. És mindig, amikor azt gondolja, hogy „ú, ez nem fog sikerülni – biztos kihagyom”, „most nem jött jól a lábamra” – akkor tegyen be egy kupakot a kosárba.
Kiderült, hogy a sportmérkőzés, verseny során 87 kupak gyűlt össze. Egy olyan sportolónál, aki azt mondta, hogy neki ezzel nincs is baja.
Tehát az első, hogy fölismerjük, hogy hogyan bénítjuk magunkat a belső párbeszéddel. Az első lépés ennek a tudatosítása.
A második, hogy ha már fölismertük, hogy „hú, ez nem fog sikerülni”, „ú, ezt biztos kihagyom”, akkor állítsuk le ezt a negatív gondolatfolyamot, amit magunkkal folytatunk. De találjunk ki hozzá egy jelzést! Stop! Állj! Vége!
Utána lehetőségünk van arra, hogy más mondatot mondjunk: “Sikerülni fog! Mindent bele fogok adni! Meg tudom csinálni!”
Vagyis lehetőségünk van átírni ezeket a – kezdetek kezdetén nem is tudatos – mondatainkat. Ez nagy lehetőség.
A legtöbb ember ilyenkor azt mondja, hogy ez bonyolult. Pedig végtelen egyszerű, de inkább leélünk 40 évet úgy, hogy nem tesszük meg.
Mert hát miért sikerülne nekem ez? Ha csak simán mást gondolok magamban, attól biztos nem lesz jobb… Ugye, tehát máris visszataláltál akkor a körbe. Érdemes tudatosítani, hogy amibe belebeszéled magadat, az a séma világa.
A sikeres élsportolókat néhány közös jegy összeköti. Például a stresszre adott pozitív válasz. Az olyan helyzeteket, amelyeket sokan nagy stresszt élnek meg, ők kezelhetőnek, kisebbnek érzik.
Az izgalmi állapotukat képesek a cselekvőképesség érdekében kontrollálni és alakítani.
Aztán: önbizalom, ami nemcsak a személyükre vonatkozik, hanem nagyon világosan meg tudják mondani, hogy miben ügyesek. Hogy „én ezt jól csinálom!”. Tehát a képességében is bízik. Nem csak abban, hogy „tudok nyerni”, hanem abban, hogy “ügyesen adom a labdát”.
Aztán, a harmadik: képes a hibáiból tanulni. Ha valamit nem csinál jól a meccsen, nem búsul rajta, hanem ötletel. Hogy akkor legközelebb hogy kellene?
És van egy másik tulajdonság is: a kudarcait képes elengedni.
Részlet Pál Feri 2013. 01. 29-i előadásából.