Kultúránkban a házasság egyik legfőbb alapja az érzelmi összetartozás, és ennek a folyamatos fönntartása. A keresztény kultúrában a súlypont kevésbé került az érzelmi összetartozásra, sokkal inkább az elköteleződésre. Elköteleződés, erkölcsi kiállás, hűség, életre szóló döntés, ma egy keresztény párkapcsolat ebben a világban van. Azonban hiába van pusztán csak döntés, elköteleződés, hűség, erkölcsi kitartás és a többi, ha amikor az érzelmi összetartozás kimunkálásáról és folyamatosságáról van szó, eszköztelenek vagyunk.

A mai házasságok nagyon fontos alapjává lett az érzelmi összetartozásnak a tudata, tapasztalata, élménye, fönntartása. A nők ezt annyira jól tudják, és mi, férfiak gyakran lebecsüljük. Azt gondoljuk, hogy ez nem sok. Amikor a nők azon fáradoznak, hogy a közös világ újból és újból kimunkálódjon, és az érzelmi összetartozás élő, eleven és folyamatos valóság legyen, azt sokszor nem becsüljük meg.

Az érzelmi bevonódásra való képesség óriási jelentőségű. Ennek csak egy része az empátia, vagy az együttérzés. Van ennél fontosabb is. Mert ha csak együttérző vagyok, az azt jelenti, hogy maradok a fenekemen, és el tudom képzelni, hogy mi lehet veled. Ez nem elég egy kapcsolatban. Az együttérzés körülbelül csak annyira elég, mint amikor egy hajléktalant sajnálunk, de nem teszünk vele semmit.

Az együttérzésen túl, és azt megelőzően arra van szükség, hogy én teljességgel bele tudjak helyezkedni a te helyzetedbe, és onnan tudjam látni saját magam. A kapcsolatot, a helyzetet, és az életet.

Az együttérzésnél én magamnál maradok. A kapcsolat egyik kulcsa, hogy az érzelmi összetartozás megtörténjen lelki szinten. Tudok szerepet cserélni veled. Odaülök a te székedbe, és onnan nézem az életet, onnan nézek magamra.

Olvastam egy szép mondatot: “A hűség a biztonság garanciája.” Nagyon fontos a biztonság. Ehhez kapcsolódik egy érdekes dolog, egy átkos kör. Amikor a kapcsolat kezd kihűlni, a férfi nem adja jelét annak, hogy törődne a társával. Pedig ez igen fontos. Mert a nőben pusztán azáltal, hogy törődnek vele, oxitocin termelődik. Ha a férfi gondoskodik, kedveskedik, figyelmes a társával, nő az oxitocin szint, a kötődés, az érzelmi biztonságérzet. Sokkal nagyobb az esély az intimitásra.

Ha a házaspár köztük jeges űr lakik, csökken az oxitocin szint, ennek kapcsán a nemi vágy is, nő a távolság. Mi a következménye annak, ha ez tartósan fennáll? A nőben is elkezd vazopresszin termelődni, aminek hatására a nő szervezetében a gyöngédség helyét az agresszív késztetések veszik át. Veszekedés lesz, és ennek egészen nyilvánvaló biológiai háttere van.

Mit jelent a hűség? A társam személyének és belső világának tisztelete. Ma nagyon jellemző, hogy a másikat a pszichológiai ismereteinkkel megsebezzük. A férfiakra ez különösen jellemző. Nekiállnak, és a feleségük társaságában őt kielemzik.

A hűség része a társam személyének és belső világának a tisztelete, beleértve az összes nyomorúságát.

A szép dolgokat könnyű tisztelni, de a nyomorúságot, ami hozzátartozik, már kevésbé. Ennek elfogadására számomra a legjobban működő gyakorlat az, hogy ilyenkor elkezdek azon fantáziálni, mi érhette őt gyerekkorában ahhoz, hogy most ilyen legyen. S ahogy ezt elképzelem, az egész összefüggés megváltozik. Arról, ami a legőrjítőbb és idegesítőbb, azt gondolom, hogy ott biztos valami nagyon fájdalmas dolog történt vele.

A második pont a hűség kapcsán a titoktartás. Nőtársaim! Itt két nagyon nehéz indíttatást és funkciót kéne kibékíteni egymással. Az egyik, hogy hihetetlenül stresszcsökkentő, szorongásoldó, megnyugtató hatású a barátnőmmel együtt szidni a férjem. Élettanilag sok áldás van benne. A másik pedig, hogy ezzel eltörik valami, amit hűségnek hívnak. A férfi nagyon gyakran szexuálisan hűtlen, a nő meg verbálisan. A férfi agressziója tettlegesség, a nőé szavakban történik. Ez hűtlenségnek számít. Nem morális értelemben. Sok férfi igazán érzékeny erre.

Nem mondom, hogy könnyű, mert két nagyon erős belső késztetés ütközik egymással. Ezért lehet nagy jelentősége annak, hogy nem össze-vissza viszem a fájdalmam, sérelmem, dühöm, hanem például elmegyek egy szakemberhez. Mert az egy legitim közeg, határok vannak. Sokkal könnyebben emészthető, ha azért viszem a közös világunkat kifelé, hogy az gyógyítson engem és a kapcsolatot. Tehát a hűséghez hozzátartozik a titoktartás.

A hűséghez tartozik, hogy a társamat mások előtt nem kritizálom. Nagyon szokott fájni, mikor ott vagyunk egy társaságban, rám néz a férj, vagy a feleség, és azt mondja a másikról, hogy „Azt te tudod, hogy mit csinált?” Közben ott áll mellette a társa. Erre mondja a terapeuta: „Nem akarom tudni.” Egy másik összefüggésben mondhatod viszont azt, hogy ez nekem nagyon fájt, s a másik is ott van, részt vesz, és ennek a megoldása egy közös folyamat.

A hűséghez hozzátartozik, hogy nálam, a személyemnél elrejtőzhetsz. Van egy exkluzív világunk. Csak te meg én. S ha idejössz, el tudlak rejteni.

Gyönyörűnek tartom, ahogy egy férfinél egy nő el tud rejtőzni. És a férfi is el tud a nőnél rejtőzni. Ez óriási dolog, és ez is a hűség része. Feltehetjük magunknak a kérdést: Olyan férfi/nő vagyok-e, akinél a társam el tud rejtőzni?

Olyan fájó nekem, ahogyan azt látom, hogy sokan rengeteg dolog miatt szégyenkeznek. A szégyen annyira embert facsaró dolog, rettenetes. Mikor valaki szégyenkezik, de nagy dolog, ha a társánál menedéket talá!. Oda lehet bújni, ott van egy menedék, és oldódik a szégyen. S azt mondom: „Nem is értem miért… de jó, ez eltűnt, nincs is.” A hűséghez egyáltalán nem csak fizikai dolgok kapcsolódnak.

Hallgasd meg a teljes előadást! Ingyen elküldjük e-mailben.

A fenti egy részlet Pál Feri előadásából, vasárnapi beszédéből. A letölthető hanganyagot elküldjük e-mailben, majd heti üzeneteket, részleteket további előadásokból.

Hozzászólások

hozzászólás