Amikor ünnepeljük Húsvét szent titkát, Jézus életének a misztériumához egészen közel merészkedve, két kijelentést újból és újból kimondhatunk. Az egyik így szól: Jézus győzött a halál fölött. A világosság erősebb a sötétségnél, a jó a rossznál, az igaz erősebb a hamisnál és a hazugnál. A föltámadás egyik üzenete ez. Nagyon egyszerűen mondva, amikor Jézus győzött a halál fölött, megmutatta, hogy erősebb a rossznál.
Van egy legenda, ami arról szól, hogy létezik egy ősi törzs, amelyben van egy megszentelt szokás. Az édesapa, amikor a gyerekei már elég okosak ahhoz, hogy értelmesen tudjanak gondolkozni és kérdéseket tegyenek föl a világról, azt mondja: „Tudjátok-e, hogy amikor megszületik, minden gyerekben van egy jó és egy gonosz farkas. Egyforma erősek mind a ketten. Minden ember két kis farkaskölyökkel együtt születik a szívében.” Az apa ezután nagy bölcsen abbahagyja a beszédet, és előbb-utóbb minden gyerek, mint ahogy talán ti is, fölteszi a kérdést: „Ha egyforma erősek, melyik fog győzni?” Az apa nagyon egyszerű választ ad: „Az a farkaskölyök fog győzni, amelyiket táplálod.”
Húsvétnak ez az egyik üzenete: A világosság, a jó, az igaz győzelmét valljuk, hisszük, és efölött örvendezünk. De a másik üzenet talán még ennél is fontosabb: Föltámadt a halálból. Nem egyszerűen csak legyőzte a rosszat, hanem átment a halálon. Ez a keresztény üzenet mélyebb rétegét tárja föl.
Amíg abban gondolkodunk, hogy a jó és a rossz küzd egymással, mindig, amikor a rossz valahogy erőt vesz a jón, még ha ideiglenesen is, megrendülnünk.
Azt mondjuk: „Most hol van a jó győzelme? Most mi történt? Mi lesz így a hitemmel? Nem úgy volt, hogy a jó erősebb a rossznál? Akkor ez hogy történhetett meg? Akkor hogyan erősebb a jó a rossznál, hogy győzte le Isten a rosszat?” Jézus nem egyszerűen csak él. Nem egyszerűen csak a mennyből jön el üdvözíteni bennünket, hanem föltámadt a halálból. Így az élet teljes realitásában állhatunk, és közben a hit átjár minket. Semmit sem tagadunk a realitásból, és mégis más emberré lettünk a föltámadás révén.
Látjuk azt a két kis farkaskölyköt, mind a kettőt táplálni szoktuk. Egyikünk se él úgy, hogy mindig csak az igazat etetné. Néha megetetjük a gonoszat is, akármennyire fáj is, és nem esik jól kimondani. Már nem olyan pici, mint amikor megszülettünk. Megerősödött velünk együtt.
De egyvalami egészen biztos. Ha mi tápláljuk az igaz kis farkaskölyköt magunkban, az életrevalót, aki szeret és tud élni, egészen biztosan más emberré leszünk. Töprenghetünk egy életen keresztül, most a jó erősebb vagy a rossz, a világ a jó vagy a rossz felé megy, az ember alapvetően jó vagy rossz. Ezen filozofálhatunk egészen a halálunkig.
Egy dolog azonban biztos. Ha eldöntjük, hogy a jó és igaz farkaskölyköt tápláljuk, mi magunk más emberré leszünk.
De nagy dolog Húsvétkor újból és újból megerősíteni magunkat ebben a döntésünkben, hogy sok mindent nem látunk és nem értünk, sok minden talán nem világos számunkra, de egyvalami biztos. Mi magunkat tesszük azzá, akivé alakulunk, mi formáljuk magunkat. Nagyon sok minden van a mi kezünkben.
Így eljutunk a harmadik gondolatig, elmélyítve, hogy mit jelent, Krisztus föltámadt a halálból. Amikor elkövetjük a bűnöket, egyre nagyobb lesz a sötét. De amikor valaki azt mondja: „Hiszen én ezt megtettem, elkövettem. Ez az én vétkem”, akkor a sötétben felkapcsolják a fényt.
Isaac Asimov, nagyszerű író mondott egy érdekes gondolatot: Amikor leül valaki sakkozni, pontosan tudja, hogy a játszma addig tart, ameddig valaki ki nem mondja ezt a két szót „Sakk-matt.” Amikor kimondta, vége a játéknak. A sakkban lehet, hogy így van, de az emberi életben nincs így. Mert az emberi élet a sakk-matt után is folytatódik. Mi történik a sakk-matt után? Mit csinálunk a „vége” után?
Egy idős pap bácsi, aki a hitigazságok rendjét tanította nekünk hat féléven keresztül, újból és újból, minden évben elmondott valamit, néha többször is. Azt mondta, hogy a három éven át tartó tanításának lehet, hogy ez az egyetlen mondat a lényege. Ez így szólt: „Az élet azután kezdődik, hogy az ember a halálos sebét megkapta.”
Amíg azt mondjuk, a föltámadás üzenete az, hogy a jó győzött a rossz fölött, mindig maradhat bennünk valamiféle félelem, aggodalom és kétely. Ezért ez a teológiaprofesszor újból és újból elmondta nekünk: „Ne felejtsék el, az élet akkor kezdődik, amikor az ember a halálos sebet megkapta.” Mert ott egyszer csak végérvényesen dönthetünk arról, hogy mit teszünk akkor, amikor elérkezik a „sakk-matt”.